Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2019.06.05

Szivek Laura

Bemutatkozás…

Így év vége felé közeledve elérkezettnek láttam az időt…

(jó, rendben, elismerem, kedves főszerkesztőnk hónapok óta noszogat érte)

… hogy kicsit bemutatkozzak nektek.

Szivek Laurának (barátoknak csak Lau) hívnak, és azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Szinyeiben végzem (olykor elég fárasztó) középszintű tanulmányaimat.

Szerintem senki sem fog különösebben tiltakozni, ha most nem kezdem el életem 17 (lassan 18) évének minden apró másodpercét részletezni nektek. Aki nagyon kíváncsi, már úgyis rákeresett szerény személyemre az internet olyan sötét bugyraiban, mint a Facebook vagy az Instagram.

Azoknak a még olvasni szerető és érdeklődő embereknek, akik nem váltottak weboldalt a bemutatkozásom első pár mondata után, elárulok néhány alap, de akár érdekesnek is tűnhető infót magamról:

  • 3 éve korom óta megszállott híve vagyok a lovaglásnak, lovassportnak és tulajdonképpen mindennek, ami a ló nevet viselő négylábú emlősökhöz kapcsolódik. Azt a csekély szabadidőt, amelyet az iskola és más kötelezettségeim mellett meg tudok engedni magamnak, azt a lovammal igyekszem eltölteni.
  • Tanulmányaim 11 éve alatt rendszerint kitűnő/jeles bizonyítványokkal (nem, nem vagyok stréber és igen, van életem) tudtam megörvendeztetni a szüleimet, bebizonyítva, hogy habár elég masszív nyomást gyakorolnak rám a mindennapok, töretlenül haladok az álmaim felé.

 

  • Amennyiben eljutottál a harmadik és egyben utolsó ponthoz, feltételezem, hogy valóban érdekellek, és egyike vagy azon kevés személyeknek, akik nem riadnak meg egy hosszabb szöveg látványától. Az életem nagy szerelme (haha, tuti valami elérhetetlen világsztár nevének felbukkanására számítotok most) az nem más, mint (dobpergés) az írás. Amióta megtanultam a betűk és a tengernyi helyesírási szabály használatát, megállíthatatlanul ontom magamból a legkülönfélébb prózai megnyilatkozásokat. Ahhoz persze, hogy ezt ne csak én, hanem a „nagyközönség” is olvasni tudja, rengetegen hozzájárultak: a tanáraim, akik sosem riadtak meg a szabványt terjedelmileg jócskán meghaladó beadandóimtól/dolgozataimtól, a családom és barátaim, akik mindig készen voltak meghallgatni az irományaimat és persze a Szinyei Times, amelynek főszerkesztői, akiknek hatalmas hálával tartozom, zöld utat adtak a kreativitásomnak és hozzásegítettek az első komolyabb platformon történő publikációimhoz. Hiába az a maroknyi díj és elismerés, amikhez az évek során kínálkozó versenylehetőségek juttattak hozzá, a legnagyobb elismerés számomra az, hogy Te, kedves olvasó, most végigfutottad ezt a kis szösszenetemet, és talán, ha szerencsém van, valamikor valahol valakinek majd említést is teszel rólam…

 

Az álmom az, hogy az iskolaújságnál végzett tevékenységem egyszer majd, sok tanulás és befektetett energia árán, a hivatásommá váljon… 

Jövőre biztosan rengeteg dolgom lesz a végzős évemmel kapcsolatban, de egyet megígérhetek: ameddig erőm engedi, írni fogok nektek és sosem felejtem el a belém vetett bizalmatokat, amit a cikkeim elolvasásával közvetítetek felém…

 

Vigyázzatok magatokra és merítsetek erőt az év végéhez…

 

Szivek Laura

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.